Más is járt már úgy, hogy a saját sütésű babakeksze rászáradt?!
Nos, nekem eddig inkább megpenészedett 😓 Bár ez nyilván a gyümölcshúsnak köszönhető, mert a fiam azért tömte rendesen.
Szóval, rámszáradt 1-2 maréknyi babakeksz (ananászleves és kókuszreszelékes volt eredetileg). Sajnáltam csak úgy a kukába vágni. Addig kerülgettem és tettem egyik helyről a másikra a pulton, amíg eszembe jutott, hogy miért nem csinálok belőle kókuszgolyót a gyereknek?!
Így esett, hogy az elhatározást hamarosan (bő 1 hét) tett követte.
Ami belekerült:
- 80 g keksz
- 1 ek kakaópor (cukrozatlan, jó minőségű, az a „cicás” féle)
- 10 g kókuszreszelék
- kb. 20 g lekvár (1-2 ek.) -naná, hogy ez is házi. Olyan Nagyi féle. Vagy Dédi féle még?!-
- annyi víz, hogy összeálljon
Először nekiestem annak a marék mennyiségnek a késes aprítóval. Olyan kemény volt már a keksz, hogy csak kergette körbe körbe a gép, de aprítani nem aprította. Aztán már majdnem neki álltam nagy késsel felaprítani, amikor bevillant, hogy régebben hogyan „daráltam” a kekszet. Igen, nyújtófával.
Majd egyszerűen minden hozzávalót tálba mértem és összedolgoztam.
Mondanám a szépen csengő mondatot, hogy „és 1 órát pihentetjük” (mivel kőkeményre száradt valóban a kekszem és maradtak nagyobb darabok az aprítás után is). Én vagy 6 órát pihentettem, mert elfelejtettem. Vagyis hogy nem jutottam odáig. 
Mindig ránéztem, tudomásul vettem, hogy csak rám vár, de hát menni kellett. Ebédet adni, pelenkát cserélni, szoptatni, másik pelenkát cserélni, láthatatlan madarakat riasztani, cicának jutalomfalatot osztani, teregetni, újra pelust cserélni…
Amikor egy picit végre csend és nyugalom volt, gyorsan golyókat formáztam a masszából, kókuszreszelékben meghempergettem, tányérra tettem, lefóliáztam, majd betettem a hűtőbe a legalsó polcra, hogy a kis fosztogatónak rögtön szembe tűnjön. 😉
Mondanom sem kell, elpusztította az összeset. 3 nap alatt! Magának osztotta be, mennyit szeretne enni. Pedig biztos voltam, hogy egy nap alatt azért csak rájár. Pozitív csalódás 😊